Az eurozóna tagállamainak egy része (Görögország, Írország, Portugália) fenntarthatatlan adósságpályára került, míg Spanyolország és Olaszország esetében fennáll egy hasonló forgatókönyv kockázata.

 

Kérdés, milyen kiútak lehetségesek ilyenkor és ezek jelen esetben miért nem járhatóak.

 

 

Ha egy eladósodott országoknak saját pénze van, és ebben a pénzben van eladósodva, akkor a kormány nyomására a helyi nemzeti bank egyszerűen pénz nyomtatásba kezdhet. Ez ebből eredő infláció nyomán a kormánynak nőnek a nominális adóbevételei és elértéktelenedett pénzzel fizetheti vissza az adósságát.

 

Az eurozóna tagállamai viszont nem esnek ebbe a kategóriába, az Európai Központi Bank pedig egyelőre úgy tűnik, készen áll az infláció megfékezésére.

 

 

Ha egy ország képes gyors gazdasági növekedést produkálni, miközben nem, vagy csak lassan nő az adóssága, akkor előbb-utóbb újra fenttartható adósságpályára kerülhet. Az eladósodottságot a adósság GDP-hez mért arányával szokás mérni. Ez az arány Görögország esetében például 150% körül van. Ha a GDP gyorsabban nő mint az adósság, tehát az arányszám nevezője gyorsabban nő mint a számláló, akkor az arány javuló tendeciát fog mutatni.

 

Sajnos a periféria növekedési kilátásai nem túl biztatóak. A hosszabb távú növekedéshez strukturális reformokra van szükség, amik rövid távon tipikusan negatívan hatnak a gazdasági tevékenységre.

 

A gazdasági növekedés beindításához a periféria tagállamainak versenyképesebbé kellene válniuk. Ehhez hozzájárulhatna egy gyengébb euró, mivel így a világ számára olcsóbbak lennének Európa exportra szánt termékei. Sajnos az euró most éppen inkább erős mint gyenge, mivel az Európai Központi Bank folyamatosan a kamatemelés irányába kacsintgat.

 

A periféria tagállamai azáltal is versenyképesebbé válhatnának, ha a bérek lassabban nőnének mint a termelékenység. Viszont egy ilyen folyamat sajnos csak hosszú távon, évek múltán érezteti a hatását.

 

 

Bár ez vitatható, paradox módon sokak szerint még a spórolás sem csökkentené a GDP-arányos államadósság mértékét. A keynesi gazdaságelmélet szerint a spórolás (mind a privátszféra, mind az államiszféra áltál) a GDP visszaeséséhez, és ezáltal a GDP-arányos államadósság megnövekedéséhez vezet. Ezt az elméletet látszólag frissebb IMF tanulmányok is alátámasztják.

 

Marad a restrukturálás.