Pár hónapja a kezembe akadt egy prezentáció, amely több tucat neves részvényalap teljesítményét mutatta be.

Érdeklődéssel olvastam az alapok benchmarkhoz, azaz tipikusan egy nagy részvényindexhez mért relatív teljesítményét. Nagyjából egyenlő mértékben voltak a benchmark hozamát felülmúló és alulmúló részvényalapok.

A jobban teljesítő alapok úgy évi 1-2%-kal verték a benchmarkot, míg a rosszabbul teljesítő alapok körülbelül ugyanennyivel maradtak el a benchmarktól.

Ez azért érdekes, mert az ezek által a részvényalapok által beszedett teljes alapkezelői díj a befektetett összeg évi 1-2%-a körül mozog. Ebből az következik, hogy ha szerencsénk van és nyerő alapot választunk, akkor az alapkezelői díj kifizetése után nagyjából a piaci hozamot kapjuk majd. Ha viszont nincs szerencsénk, akkor az alakezelő díj kifezetése után már jelentősen (2-4%-kal) kevesebb marad nekünk mint a piaci hozam.

Ehelyett a 600 európai részvényt lefedő DB x-trackers STOXX 600 ETF (exchange-traded fund) például szépen leköveti nekünk az európai piacot — mindezt évi 0,20%-os (!) alapkezelői díj mellett.

Ez már egyébként sokaknak feltűnt. Ezért is nőtt ki a semmiből egy több száz milliárd dolláros globális ETF piac.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.